Magyarországon még mindig sokaknak alapkitétel, hogy az adott madár szelíd legyen és tudjon viccesen "beszélni"... És ezekért az emberek mindent megtesznek, sajnos sokszor még az állatbarátnak egyáltalán nem nevezhető dolgokat is bevállalják! Az mindig jó, hogyha a madár szelíd, hiszen könnyebben kezelhető, betegség esetén könnyebben vizsgálható, könnyebben lehet gyógyszereket beadni neki, és az élet is egyszerűbb - mind a két fél számára! A szelídség persze relatív fogalom. Aki olyan "szelíd" papagájt akar, hogy szeretné ölelgetni, cipelgetni, babusgatni stb. az inkább vegyen egy kutyát! A papagájok vadállatok, ami miatt a normálisság határa meg van húzva! Sajnos nagyon sok madár személyiségtorzult, amit az emberek sajnos nem egyszer szelídségnek titulálnak - a madár túlzott ragaszkodása az emberhez komoly problémákat vonhat maga után! A szelídítésnek több módszere van! Sajnos még mindig gyakori "módszer" a papagájok egyedül tartása, ami által mindent kap az ember, csak nem egy normális szelíd madarat. Erre legkésőbb ivaréréskor fog rájönni a gazda! Egyre kedveltebbé válik az is, amikor a papagájokat kézzelnevelik, mivel állításuk szerint szelídebbek lesznek. Ezzel csak az a baj, hogy az ivarérésig szelídek is, de azt követően a madár 180°-s fordulaton lehet túl, és az eddig olyan szelíd kismadár ördögfiókává vállhat! A kézzelnevelés mindenképp csak kényszerhelyzetben legyen, hiszen a következmények eléggé súlyosak lehetnek! A normális, szülők által nevelt madár is megszelídül, sőt! Párban tartott madarak is minden gond nélkül megszelídülnek, hiszen a szelídség nem attól függ, hogy hány madarat tartunk, hanem hogy mennyi türelmünk van! A papagájtartáshoz amúgyis nagy türelem és tolerancia kell, ideges embernek semmiképp sem ajánlok papagájt! A szelídítést ne rögtön az érkezés pillanatában kezdjük el, hagyjuk őket egy napig nyugton, hogy végig szemlélhessék az új otthonukat! Sajnos sokan már egy távolabbi lépéssel kezdik a szelídítést: a kézre mászással! Ezt inkább kerüljük, hiszen a madarak még nem bíznak bennünk kellően! Viszont fontos leszögeznünk: A ketrecben az embernek semmi keresnivalója nincs! Szelídítést csak ketrecen kívül végezzük, hiszen a ketrec a madár otthona, az a hely, ahol biztonságban kell hogy érezze magát! És nem fogja azt csinálni, ha a ketrecben vele akarunk foglalkozni! Most nyílván kérdezik sokan maguktól, hogy akkor hogyan szelídítsék meg? Egyszerű: ketrecen kívül! Mióta csak madarakat tartok, sosem voltak a madarak szelídek, mikor a ketrecből kiengedtem néhány nappal érkezésük után, röpködni! A röptetés jó időpont a közeledésre. Mint minden állatnál, a szívhez a gyomron át vezet az út... A legkönnyebben papagájokat úgy lehet megszelídíteni, hogyha csemegéket adunk nekik! De fontos, hogy mindent szép lassan, lépésről lépésre csináljunk. Fontos, hogy a madarak tudják, hogy mi nem bántjuk őket, hogy a kéztől nem kell félni! Ha ezt már tudják, akkor léphetünk tovább! Ennek érdekében a madaraknak nyújthatunk oda eleséget, először kicsit nagyobbat, amivel nem kell annyira közel jönniük hozzánk pl.: fürtösköles, aztán szép fokozatosan csökkenthetjük a távolságot! Viszont nem szabad figyelmenkívül hagyni azt, hogy a papagájok prédaállatok, ami miatt hogyha észrevesszük, hogy félnek, hátrálnak, inkább próbálkozzunk később, és ne erőltessük! A madarak diktálják az ütemet, ne az ember! Ha már minden gond nélkül elveszik a kezünkből a csemegét, akkor a madár bizalmát már megnyertük! Az emberek rendszerint szeretik, hogyha a papagáj rajtuk csücsül. Ez megoldható, de először mindenképp szoktassuk rá a madarakat arra, hogy a benyújtott botra rámásszanak. Ha a madarak minden gond nélkül rámásznak, akkor óvatosan rászoktathatjuk arra, hogy a botról a kezünkre másszanak! Ha már ez a gát is meg van, akkor a madár már jóformán szelíd, hiszen már nem fél az emberi kéztől, és akár megsimogathatjuk! De ne feledjük, ha a madárnak kellemetlen, nem akarja, hogy az ember simogassa, akkor hagyjuk! Nem minden papagáj szereti, hogyha simogatják, valamelyik csak azt szereti, hogyha a fejét vakargatják! Mindenképp tartsuk tiszteletbe akaratát, és hogyha fúj, vagy csőrével odakoppint, az legyen nekünk elég figyelmeztetés, hogy hagyjuk! Egy relatív jó szelídítési módszer a clickertraining is, amit a papagájok zöme rendszerint szeret is! Persze vannak fajok, melyek nehezebben szelídülnek meg, és sosem lesznek annyira kezesek, mint pl.: egy nimfapapagáj, de bizalmát mindenképp meg lehet nyerni minden madárnak. Csak idő és türelem kell hozzá! A madarak megérzik, hogyha az ember nagyon erőlködik ezen, és nem fog a kapcsolat pozitív oldalára kerülni. A hangutánzásra nem csak a papagájok képesek. A beók is jó hangutánzóképességgel rendelkeznek! Sok ember megint csak azt hiszi, hogy egy madár csak akkor tanul meg "beszélni", ha egyedül van tartva! Nem igaz! Párban tartott madarak is megtanulnak hangot utánozni, mégha nem is feltétlenül az ember hangját. Nem tartom helyes és állatbarát dolognak madarakat azért egyedül tartani, mert könnyebben megtanul "mókás" szavakat utánozni stb.... Azért, hogy egy állat bohóccá csinálja magát, nem SZABAD egyedültartani! A papagájok közül nem mindegyik faj tud hangokat utánozni. Sokan úgy vélik, hogy a jákópapagáj a legjobban "beszélő" papagáj, bár én személyesen úgy vélem, hogy az amazonok hangutánzóképessége sokkal jobb. Mindenesetre ők a legjobb hangutánzók, az arák és kakaduk is megtanulhatnak néhány hangot utánozni, de a többi faj kevésbé... Fontos, hogy a madarakat ne erőltessük semmire. Ha valami tetszik nekik, úgyis felkapják a "szókincseik" közé, és azt hangoztatják éjjel-nappal. Viszont mint már mondtam, emiatt madarakat egyedül tartani nem szabad - se beót se papagájt!